A fő különbség a glifozát és a paraquat között a hatásmódjukban és az alkalmazásukban rejlik:

Működési mód:

Glifozát: Az esszenciális aminosavak szintézisében részt vevő enzim gátlásával fejti ki hatását, ezáltal megzavarja a fehérjetermelést a növényekben.Ez a hatás szisztémás hatásokhoz vezet, ami a növények elsorvadását és elpusztulását okozza belülről kifelé.

Paraquat: Nem szelektív kontakt gyomirtóként működik, érintkezéskor a zöld növényi szövetek gyors kiszáradását és elhalását okozza.A paraquat megzavarja a fotoszintézist azáltal, hogy mérgező szabad gyököket hoz létre a kloroplasztiszokban, ami szövetkárosodáshoz és növényi halálhoz vezet.

Szelektivitás:

Glifozát: Ez egy szisztémás gyomirtó, amely elpusztítja a növények széles körét, mind a fűféléket, mind a széleslevelű gyomokat.Gyakran használják a mezőgazdaságban, a tereprendezésben és a nem termőterületeken.
Paraquat: Ez egy nem szelektív gyomirtó, amely érintkezéskor elpusztítja a legtöbb zöld növényi szövetet.Elsősorban nem szántóföldi területeken használják, például ipari területeken, utak mentén és nem mezőgazdasági környezetben lévő gyomnövényeken.

Toxicitás:

Glifozát: A címkén leírt utasításoknak megfelelően használva alacsony toxicitású emberre és állatra.Ugyanakkor folyamatos vita és kutatás folyik a lehetséges ökológiai és egészségügyi hatásairól.
Paraquat: Erősen mérgező emberekre és állatokra, és lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva súlyos mérgezést okozhat.Magas toxicitása miatt a paraquatra szigorú előírások és kezelési óvintézkedések vonatkoznak.

Kitartás:

Glifozát: Általában viszonylag gyorsan lebomlik a környezetben, olyan tényezőktől függően, mint a talaj típusa, hőmérséklete és mikrobiális aktivitása.
Paraquat: A glifozáthoz képest kevésbé perzisztens a környezetben, de bizonyos körülmények között továbbra is megmaradhat a talajban és a vízben, potenciális kockázatot jelentve a nem célszervezetekre.

Összefoglalva, bár mind a glifozát, mind a paraquat széles körben használt gyomirtó szerek, hatásmódjukban, szelektivitásukban, toxicitásukban és perzisztenciájukban különböznek, így alkalmasak különböző alkalmazásokra és kezelési stratégiákra.